Bemutatkozás

Nekem is hosszú ideig ilyen élet jutott. Szüleimnek pici gyermekkoromban mindig azt mondtam, hogy orvos leszek. Ez sajnos nem sikerült, de ez más történet. Az életem mégis mindig a gyógyítás közelében zajlott.
Csekély életkilátással rendelkeztem leszerelt katonaként, daganatosan, súlyos beteg lettem, éveket töltöttem kórházban.
Ez se volt véletlen! Magamnak kellett közelrõl megtapasztalnom, hogy mit ér az emberi élet, milyen vékony pallón egyensúlyozunk, és kik azok, akik nem jutnak át a túlsó partra, vízbe esnek idõ elõtt.
A tisztességes orvosok, a legkiválóbb professzorok tudása is véges. Nekem szerencsém volt, mert a végére olyan kiváló ember gyógyított Dr. Mándi László tanár úr személyében, aki, amikor minden tudományos eszköze elfogyott, ezt a tényt szemtõl-szembe közölni volt képes velem.
 
Magamra maradtam, ami egy lélektani bombaként hatott! Kiderült számomra, hogy innen a magam útját kell járnom, ha élni akarok. Ez a közlés bennem akkora életerõt transzformált, hogy eldöntöttem, magamnak kell megtalálnom a megoldást.
Nem volt sok lehetõségem: a kor egészségügyi ellátó rendszere, -tegyük hozzá, hogy bizonyos technikai fejlõdést leszámítva, jobban állt, mint napjainkban- kimondta a halálos ítéletemet.
Szerencsémre mindössze 20 kilométerre laktam akkor Kisvárdától, ahol a zseniális kutató dr. Béres József a béres csepp feltalálója lakott. Családom unszolásával fordultam,  a 70-es évek közepén kóklernek kikiáltott, meghurcolt, börtönnel fenyegetett, de ma már nyugodtan mondhatom korunk hõséhez, dr. Béres Józsefhez, akitõl az elsõ kézzel fogható természetgyógyászati anyagot: a Béres cseppet, és a hozzá tartozó szellemiséget is kaptam. Nekem Õ adta az elsõ valódi információt: az életet és az életkörülményeket befolyásoló, hiányában betegséget okozó, és az azt gyógyítani tudó természetes anyagokról. Elmentem az előadásaira, hogy baráti tanácsait, véleményét a világról meghallgathassam. Ma is õrzöm a Magyar Ifjúság korabeli számát a kétkedõ, de talán egyben bizakodó újságíró cikkét. Boldogan tettem mellé a közelmúltban dr. Béres Józsefnek adományozott állami elismerõ, életmû díjról szóló tudósítást is, mert így szép ez a történet.
Innen indultam el a magam gyógyítására. Az már csak fûszer volt az életemben, amikor a szép emlékû dr. Fügedi Agáta doktornõtõl a kelet varázslatos gyógyító módszereit is kezdtem megtapasztalni, megtanulni, alkalmazni. Elõször magamon, majd a családtagokon is. A doktornõ biztatására a moxa gyártásával kezdtem foglalkozni, hogy az akkor még hazánkban elérhetetlen gyógyító eszköz rendelkezésre álljon azoknak, akiknek erre nagy szüksége van.
Fontos szempont volt a makrobiotika: európai embert európai növények táplálnak, gyógyítanak. Tehát szükség van itteni növényekbõl készült moxára.

Nem könnyû az újítók útja. Lényegében a legfelsõbb szakhatósági fórum is sokáig úgy nyilatkozott: moxa nélkül idáig is jól megvoltunk, nekünk az nem okoz gondot, ami nincs! Ugye másoknak is ismerõs ez a hozzáállás. Aztán mégis lett fordulat, vele moxa is.
Ahhoz, hogy az átlag ember is tudomást szerezzen a moxa hatásairól, hasznáról, jártam az országot, tájékoztatókat tartottam, tartottunk. Hétvégi tanfolyamokon egészen jól meg tudták tanulni az érdeklõdõk a legfontosabbakat. Õk ma már profi természetgyógyászok.
Ezen a hosszú, rögös úton jutottam el magam is a kilátástalanságból a gyógyítóig. Állami vizsgát tettem természetgyógyászatból, jogosítványt szereztem a gyógyításra.

Úgy érzem, vén fejjel most értem révbe. Magamon tapasztalhattam meg számtalan betegséget valószínû azért, mert idáig nem a saját utamat jártam. Azt gondolom,  ezt a tapasztalatot át kell adnom a fiataloknak okulás gyanánt.

Engedély szám: 08014605